Tehát a versbéli "kétség" reménytelenséget, kiúttalanságot jelent. A hegyet-völgyet bejáró bujdosók reménytelen helyzetét akarta érzékeltetni a költő. Búskomorak és reményvesztettek voltak. Nagy szerkesztői tudatosság jellemzi Kölcseyt: fordulatai és rímei a szerkezetileg fontos pontokon gyakran ismétlődnek. Az egyes versszakok motívumai visszájukra fordítva, hangulatilag negatív értelemben visszatérnek a későbbi versszakokban. Nézzünk néhány példát:
versszak: "Nyújts feléje védő kart" – 6. versszak: "Kard nyúl barlangjában"
versszak: "szép hazát" – 5. versszak: "szép hazám"
versszak: "hős magzatjai" – 5. versszak: "S lettél magzatod miatt / Magzatod hamvvedre! " versszak: "vad török" – 5. versszak: "vad nép"
versszak: "bús had" – 5. versszak: "vert hadunk"
Tehát az 5. versszakban tükröződik vissza deformáltan négy korábbi fogalom (nép, had, haza, magzat), és az 5. versszakban van a leghosszabb mondatszerkezet is. Ezért aztán a vers gondolati-érzelmi árama az 5-6. versszakban válik a legsűrűbbé.