Jellegzetességeik: elmosódottság, elharapottság, párhuzamos szerkesztésmód, sejtelmesen vibráló feszültség. Drámáiban a jelenetezés – bár Csehov ezt a kifejezést természetesen nem használta – ma filmszerűnek tűnik. Első drámáját, az Ivanov ot 1887-ben mutatták be egy moszkvai magánszínházban. Legfontosabb drámái: Sirály (1896), Ványa bácsi (1897), Három nővér (1900-1901), Cseresznyéskert (1903-1904). Drámáiban Csehov egy család magja köré gyülekező laza emberi közösség tisztázatlan és tarthatatlan élethelyzeteit ábrázolja. A döntő változást előidéző tettek hiányoznak, ezért ezek a felzaklató, melankolikus vagy enyhén megmosolyogtató szituációk sohasem oldódnak meg, hanem átúsznak egy másik, másképpen lehetetlen és reménytelen helyzetbe. Csehov drámáit még a novellákénál is mélyebb, kifinomultabb lélekelemzés jellemzi. A szereplők önazonosságukat vesztett, reménytelen élethelyzetben levő figurák, akiket fájdalmas, kilátástalan sorsuk fűz össze. Életük egyhangú, unalmas. Mindegyiknek kisiklott az élete, és mindegyik megszenvedi saját elrontott életét.
- Sirály | zanza.tv
- Online Jegyvásárlás | PORT.hu
- Anton Pavlovics Csehov: Sirály (elemzés) – Jegyzetek
- Elemzés
- Közel negyven év után a Sirály a Vígszínházban
Sirály | zanza.tv
- 30napos időjárás előrejelzés balaton
- Anton Pavlovics Csehov: Sirály by Bendegúz Dombi
- Szemkontaktus kerülésének okai electric scooter
- Női blézer olcsón
- Csehov A Sirály könyv pdf - Íme a könyv online!
- Breitling colt ár
- Csehov a sirály mek
- Harry potter zoknik online
- Spar wc ülőke
- Online Jegyvásárlás | PORT.hu
- TSA számzár beállítása - Táskacentrum.hu
Online Jegyvásárlás | PORT.hu
Valódi emberi kapcsolataik és életük távlatának hiányát jól jelképezik a pótcselekvéseik is: Mása tubákol és iddogál, Mása apja, Szorin fütyörészik, Trigorin horgászik, Dorn, az orvos dúdolgat. Mindez komikusnak tűnik. A komikus hatás erősítéséhez Csehov a vígjátékokból ismert szituációt is felhasználja: mindenki másba szerelmes. Medvegyenko Másába, Mása Trepljovba, a hagyományos formák ellen lázadó, fiatal íróba, Trepljov Nyinába, egy gazdag földbirtokos lányába, Nyina Trigorinba és Trigorin… Ő igazán nem szeret senkit, de elcsábítja Nyinát. Majdnem elfelejtettem: az öregedő színésznő, Arkagyina, Trepljov anyja is Trigorinhoz vonzódik. Ahogy mondtam, mindez roppant komikus lenne, ha a szereplők nem szenvednének közben a boldogtalanságtól. Látszólag nem történik semmi: nincsenek főhősök, nincsenek valódi konfliktusok. Állóvíznek tűnik az egész cselekmény. A felszín alatt mégis érezhető valami áramlás, valami lassú pusztulás, amely a végkifejletig sodorja ezt az eseménytelenséget. Csehov művei drámaiatlan drámák: a valódi konfliktusok nem a szereplők között, hanem a szereplők tudatában jönnek létre.
Csehov Sirály könyv pdf
Csehov a drámai forma nagy megújítója volt. "Voltaképpen novelláit vitte színpadra, a szürke, aggasztó, érthetetlen valóságot, a leheletfinom bánatot és elvágyakozást, de közben megteremtette a cselekmény nélküli, a "drámaiatlan drámát", a "semmi" drámai törvényeit, a lírával és iróniával kevert tragédiát. A hagyományokkal gyökeresen szakító, új típusú drámái sorában első volt a Sirály. Hirdetés
Anton Pavlovics Csehov: Sirály (elemzés) – Jegyzetek
Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 11. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008. 164–172. o.
Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára. Hatodik, javított kiadás. Korona Nova Kiadó, Budapest, 1997. 157–164. o.
Gereben Ágnes: Csehov világa. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980. Levendel Júlia: Így élt Anton Csehov. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1983. (vagy bármelyik szöveghű kiadás)
A szereplők között sincs rangsor, nem lehet őket felosztani főhősökre és mellékszereplőkre, hiányzik a drámai hős.
" Színművei szerkezet nélküli, bánatosan elengedett alkotások, lazán egymás mellé fűzött hangulatképek, csak atmoszférájuk van, semmi más – de hangulatuk oly átütő erejű, hogy még a színházlátogató átlagközönség sem vonhatta ki magát varázsuk alól. " (Szerb Antal: A világirodalom története)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Elemzés
Anton Pavlovics Csehov: SIRÁLY színmű fordította: Radnai Annamária Azt mondják, aki szerencsétlen a szerelemben, szerencsés a hivatásában – vagy legalább a kártyában. A Sirály szereplői szenvedélyesen keresnek valamit, ami értelmet ad az életnek. Van, aki mindent akar: szerelmet és sikert, és bármit megtenne azért, hogy elérje; van, aki beérné már azzal is, hogy tartozhat valakihez; és van, akinek semmi nem sikerül, hiába szeretné mindennél jobban. Arkagyina, az ismert színésznő szerelmes Trigorinba, a sikeres íróba. Kosztya, a kezdő író szerelmes Nyinába, aki színésznő szeretne lenni. Kosztya elveti a művészet hagyományos formáit, a rutint és valami újat keres. Trigorin és Arkagyina beérkezett muvészek, akik kíméletlenül manovereznek a szakma és a magánélet útvesztoiben. És miközben Arkagyina új szerelméért rajong, nem tudja megadni azt a figyelmet és szeretetet, amire fiának, Kosztyának nagy szüksége lenne.
A mű végén eldördül egy pisztoly. A fiatal író, Trepljov öngyilkos lesz. Még sincs igazi tragédia, nincs valódi katarzis. "Csak egy éteres üveg pukkant szét" – mondja a többieknek Dorn, az orvos, mintha csupán ennyiről lenne szó. A drámában egyedül Dorn nem vallja boldogtalannak magát. "Komolyan kell venni az életet" – mondja, de azt is tudja, hogy végső soron mások életén nem lehet segíteni. A lírai nyelvezet és a jelképek használata szimbolikussá teszi Csehov színműveit. A Sirály címadó motívuma például az önmegvalósítás vágyát, az álmodozó, önfeledt szárnyalást és a megsebzett életet is jelentheti. A Három nővér nyírfái a kárba veszett szépség és a törékenység szimbólumai. A Cseresznyéskert pedig egy régi, kedvelt életforma megszűnésének a jelképe. Csehov realista társadalomkritikája a saját korában is sokakat meghökkentett. A Sirály első orosz bemutatója óriási bukás volt. A közönség talán nem akarta megnézni a darab tükrében magát – túl ismerősnek tűnhetett számára az, amit látott.
Közel negyven év után a Sirály a Vígszínházban
Miután egyetemi tanulmányait befejezte, egy ideig orvosként dolgozott Moszkva környéki kórházakban, de hamarosan otthagyta az orvosi pályát és az irodalomnak szentelte az életét. Írói hírneve egyre nőtt, Puskin-díjjal is kitüntették. 1890 áprilisában a Szahalin-szigetre utazott (Oroszország keleti partjaihoz) és az ottani fegyenctelepek életét tanulmányozta. Szahalin c. útirajzában 1894-ben olyan megrendítően tárta fel a telepesek nyomorúságos életkörülményeit és kiszolgáltatottságát, az önkény borzalmait, hogy a hatóságok kénytelenek voltak javítani az állapotokon. Csehov visszatért Moszkvába, de tehernek érezte a városi életet és egészségi állapota is romlani kezdett (tüdőbeteg volt), ezért vett egy kisebb földbirtokot Melihovóban, a fővárostól nem messze. Itt élt szüleivel és testvéreivel 1899-ig. Amikor tüdőbetegsége súlyosbodott, Ausztriában, Dél-Franciaországban és Olaszországban kezeltette magát, de állapotában csak ideiglenes javulást lehetett elérni. Orvosként ő maga is tudta, hogy sohasem gyógyulhat meg.
Sokfelé utazgatott és Trepljov követte őt. Nyna is eljött végül és "Sirálynak" hívatta magát. Trepljovval beszélgetnek, de ismét elhagyja a férfit, mert egész életében csak Trigorint szerette igazán. Trepljov ezek után minden személyes iratát megsemmisítette, majd lelőtte magát. Nem tudott tovább Nyna nélkül élni, akinek elég ereje volt ahhoz, hogy viselje sorsa keresztjét. Forrás:
0
A felszínen zajló, könnyednek tűnő beszélgetések mögött sorstragédiák húzódnak – a sikeres színésznő és kitörni vágyó fiának kapcsolata, a reménytelen vonzódások és taszítások zaklatottsága, és számtalan kérdés… Hogyan teszi tönkre akaratlanul is az idősebb generáció a fiatalabb nemzedék ambícióit? Lehetséges-e ifjúkori vágyaink kompromisszum nélküli megvalósítása? Vajon látjuk-e, érezzük-e saját világunk mélyebb összefüggéseit, vagy csak úgy teszünk, mintha élnénk? Csehov nem ad válaszokat, nem ítél meg senkit szereplői közül, de megadja a lehetőséget, hogy saját magunkra ismerjünk, és ha fájdalmas nevetésen keresztül is, de szembesüljünk tulajdon életünkkel" – emeli ki David Doiasvili rendező, a nemzetközi kortárs színházművészet egyik fontos alkotója. 2007 óta a Vaso Abashidze Zenés és Drámai Színház igazgató-művészeti vezetője, amely az ország egyik legfontosabb színházi intézménye. Munkássága a magyar közönség számára sem ismeretlen, például a Szentivánéji álom és a Cyrano de Bergerac mellett a Tartuffe-ot is színpadra állította a Nemzeti Színházban.